3. rész Játszi könnyedséggel vágtam pofon

 Nagyon szépen köszönöm az előző részhez a kommenteket! Igazán nem húzom tovább. Itt a következő rész! Jó olvasást! Puszi!


A film további része szerencsétlenség nélkül lezajlott. Azonban a végére kicsi Cris elaludt, így Roni a kezében vitte ki. Már láttam Jennyn is, hogy nagyokat pislog, de még sokáig tartotta magát. Az autóban azonban ő sem bírta tovább. Hosszú szempillái édes álomra zárták szemét.
- Nem értelek. Miért viselkedsz ilyen furcsán? Teljesen más lettél a napokban. Megbántottalak? - kérdezett rá halkan Cris. Egy pillanatra lehunytam a szemem és elgondolkodtam a válaszon. Lassan nyitottam fel ismét és az arcára néztem. Szomorúnak tűnt, akár egy kis kutya, akit éppen akkor hagyott ott a gazdája. De láttam rajta, hogy nagyon gondolkozik azon, hogy mivel bánthatott meg.
- Nem tettél semmit. Nincs semmi bajom. - mondtam és megállt az autóval a házunk előtt. - Köszönöm, hogy elhoztál. Jó éjt! - néztem rá, majd kiszálltam az autóból. Velem egy időben ő is kiugrott és a lányomhoz lépett. Kivette az autóból az alvó kislányt. - Hagyd majd beviszem én! - mondtam, de csak megrázta a fejét. Kinyitottam az ajtót és egyenesen Jenna szobájába ment. Lefektette az ágyra, betakarta és az ajtóból még visszanézett rá. Lekapcsolta a villanyt, majd elindult felém. Nem ment el mellettem, ahogy vártam, hanem a szemembe nézett mélyen.
- Tudom, hogy baj van. Ne is próbáld meg tagadni! Ne kímélj! Máskor be sem áll a szád, de ma meg sem szólaltál. - közeledett felém. Nem tudtam arrébb állni, mert elzárta az utamat. Kezét a fejemnél a falnak támasztotta. Iszonyúan vonzott minden mozdulata, de most a dühöm felül kerekedett.
- Hogy mersz folyton nekem esni? Nincs semmi bajom. Hagyj végre békén ezzel! Ha nem vetted volna észre nincs kedvem beszélgetni. Mindenkivel előfordul. - emeltem meg kicsit a hangom, de nagyon vissza kellett magam fogni, hogy ne kiabáljak és ébresszem fel Jennat. - Most pedig jobb lesz, ha eltűnsz innen és ha észhez tértél szólj! - tettem hozzá. Crist láthatóan váratlanul érte a kitörésem. Hiszen soha nem beszéltem vele így. Hátrébb húzódott és távozott. A fürdőmbe mentem és lezuhanyoztam. Igyekeztem nem gondolni arra, ami történt, de képtelen voltam rá. Éjjel nehezen aludtam el és amikor sikerült, akkor is rettentő rémálmaim voltak. A legtöbben Crisnek baja esett és senki nem tudott neki segíteni, de volt olyan, hogy engem támadott meg egy hatalmas szörny és hiába menekültem. Ő elkapott és éppen amikor a szájába vett, felriadtam. Reggel nagyon nyúzott voltam, de az élet ment tovább és nekem a munkahelyemre kellett menni. Jennyt megint útközben kiraktam az óvodában.
Csak teltek a napok, hetek és Roni azóta nem keresett. Kezdtem elhinni, hogy tényleg megbántottam a viselkedésemmel, pedig nem állt szándékomban. Többször elgondolkoztam rajta, hogy felhívom, de az ötletet mindig elvetettem.
- Szia Am! Megjöttem! - kiabált be a szobámba Soph.
- Szia! Mindjárt kint leszek! - mondtam neki és még beletűztem egy csatot a hajamba, hogy éppen úgy álljon, ahogy akartam. Besétáltam a nappaliba és megálltam a kanapé mellett. Sophienak mutogatta Jenny a legújabb játékát. So felállt és végig mért.
- Nagyon dögösen nézel ki! - vigyorodott el. A szoknyám éppen a fenekem alá ért és szorosan tapadt a testemhez. A felsőm kicsit lazább volt. A vállaimnál egy-egy pánt fogta, de a könyökömtől folytatódott az ujja. A hátán keresztben csíkok voltak és éreztem a gyenge huzatot a házban.
- Köszönöm! Mindent ugyan úgy, ahogy eddig csináltál. És az ablakot, majd légy szíves csukd be. - mosolyogtam rá.
- Jó bulizást! - mondta.
- Kösz! - adtam puszit Jennanak. Majd kiléptem az ajtón és kezdődhetett az éjszaka.
A bárban már jelen volt pár barátom és amint melléjük értem már nyomták is a kezembe a piát.
- Mi ez? - néztem a srácokra.
- Csak egy kis kedv serkentő. - válaszolt Enrique. Beleszagoltam az italba és elhúztam a szám.
- Ez whisky! Igyátok meg! - adtam nekik a poharam. - Egy Bellinit! - intettem a pincérnek. Ő bólintott, majd elkezdte az alapanyagokat összekeverni. Hamarosan elém állt és egy poharat rakott elém.
- A Bellini koktél. - mondta, majd fizettem és távozott. Lassan fogyasztottam el az italt. Közben mellettem a srácok egyre jobban felpörögtek. Nekem sem kellett sok, de nem az alkohol miatt. Ennyitől azért nem rúgok be. Csak élveztem a többiek bohóckodását. Egyre több emberrel Táncoltam és sokszor megpróbáltak elcsábítani, de nem ittam annyit, hogy történjen is valami. Aztán egyik percről a másikra mellettem termett Cris.
- Táncolj velem! - mondta, de hallottam a hangján, hogy többet ivott a kelleténél. Nem igazán akartam vele ropni, de megragadta a kezem és nem engedett. Nem feltételeztem, hogy a fiúk nem segítettek volna, de nem volt ellenemre igazán Cris. A mozdulatai egyre jobban lázba hoztak. Hol a hátamat simogatta, hol a combomat. Igazán nem tudtam mi fog történni, de igyekeztem észnél maradni. Ő nem tudja mit tesz. Részeg. Mondogattam magamnak és ehhez mérten tartottam magam. Az éjjel hátra levő részében csak egymással táncoltunk. Roni többször is próbálkozott, de mindig időben észbe kaptam. Ugyan a viselkedésemből az volt leszűrhető, hogy részeg vagyok, mert ezt akartam elhitetni mindenkivel, de nem voltam az. Teljesen tiszta volt az agyam. Még akkor is mikor úgy döntöttem haza megyek. Ilyen még nem fordult elő vele. Nem kerültem más ágyába saját önszántamból.
- Én haza megyek! - öleltem meg Ronit és igyekeztem a részeget játszani. Meglepődve nézett rám.
- Itt hagysz? Ne már! Bulizni akarok! - mondta kicsit hisztisen. Totál leitta magát.
- Akkor bulizz! Én már eleget ittam azt hiszem! - nevettem el magam. - Már lassan nem tudok egyenesen menni, de shhhhh! - tettem az ujjam a szám elé és vigyorogtam, mint egy idióta.
- Akkor elkísérlek! Nehogy elvessz! - nevetett és elindultunk a kijárat felé. Azonban az ajtón kijőve még mindig a derekamat fogta. Megakadt a lába a küszöbben és majdnem pofára estünk. Mindketten fergeteges nevetésben törtünk ki. Nagyon nehezen jutottunk el a házamig. Nem voltunk messze. Maximum negyed óra, ha nem lett volna Roni annyira részeg. Esett kelt és nevetett. Haladni csak két lépésenként tudtunk. Az ajtóm előtt álltunk.
- Igyekezz nem összetörni magad az úton. - nevettem. - Nagyon béna vagy! - tettem hozzá.
- Tudom. Csak ezek a fránya csíkok lennének egyenesek az úton. - mondta és teljesen ellazította minden izmát. Én próbáltam megtartani, de nem voltam elég erős. Így mindketten a falmentén a földre csúsztunk. - Hoppá! - nevetett magán. Majd barna szemeit rám szegezte. Éreztem, hogy ismét elönt a vágy és elfordítottam egy kicsit a fejem. Ám Cris megfogta az állam és maga felé fordított. Először csak az orrát érintette az arcomhoz. Önkéntelenül lecsuktam a szemeimet és elvesztem leheletében. Ő ezt egy jelnek vette. Pláne részegen és ajkait az enyémekre zárta. Még mindig volt bennem annyi, hogy nem adtam magam oda teljesen, de egyik kezét az arcomra tette és ezzel elvesztettem a kontrolt. Ajkaim kicsit elnyíltak egymástól és nyelve utat tőrt a számba. Ajakai édes íze csak úgy vonzott és kezemet a hajába túrtam. Egyre szenvedélyesebben csókolt és keze megindult a pólóm alatt. Ekkor jöttem rá, hogy mit tettünk és elhúzódtam tőle. Összevont szemöldökkel nézett rám.
- Mindenki megkaphat, csak én nem? Tudod mennyire igazságtalan vagy? - nézett bosszúsan a szemembe. Ez hidegzuhanyként ért és a kezem lendítettem. Játszi könnyedséggel vágtam pofon. Felugrottam és könnyedén feltártam az ajtót. Beléptem a házba és még mielőtt Roni utánam jöhetett volna becsuktam. Egyenesen a fürdőt céloztam meg. A víz gyengéden zúdult a testemre. Le akartam mosni minden érintését, amit az este nekem ajándékozott. Egyszerűen nem bírtam volna elviselni, hogy vágyakozom az érintésére még ezek után is. Mikor a fürdőben végeztem az ágyamba feküdtem, de semmi áron sem jött álom a szememre. Folyton az a csók járt az eszemben. És az érintése. Mennyire puhák voltak az ujjai. Aztán eszembe jutott, hogy mit mondott és a kínlódás átváltozott méreggé. Egyszerűen nem hittem el, amit mondott. Lehet, hogy részeg volt, de akkor is. Egyszerűen lehetetlen. Beleütöttem az ágyamba és mérgelődtem tovább. Aznap reggel nagyon karikásak voltak a szemeim. Amikor a tükörbe néztem, megijedtem saját magamtól. Igyekeztem egy kis sminkkel rendbe hozni magam, de nem volt túl sok haszna.
- Jó reggelt! Hát te meg miért vagy már fent? Ilyenkor aludni szoktál. - nézett rám meglepetten Sophie. - Valami baj van? - kérdezte automatikusan. Szépen sorjában elmeséltem neki a dolgokat, hogy mióta vonzódom Crishez, hogy összevesztünk. És az egész éjjelt. Ő nyugodtan végig hallgatott. Tudtam, hogy bízhatok benne, hiszen nagyon jó barátnőm volt. Mindig megértett. Hamarosan Jenna is felkelt és hárman mentünk el az állatkertbe. Cris többször is próbált hívni, de nem vettem fel neki. Nem tudtam volna mit mondani neki.
- Anya nézd! Ott a maci! - mutatott Jen egy nagy barna folt felé.
- Igen. És milyen hangot ad a maci? - guggoltam le elé.
- Brumm brumm brumm! - utánozta aranyosan a félelmetes állatot.
- Nagyon ügyes vagy! - dicsértem meg és adtam neki egy puszit.
- Miáuuu! Miáuu! - kiabálta hangosan.
- Nincs itt cica. - néztem értetlenül rá.
- Ott! Nagy sárga cica! - nézett a hátam mögé. Még soha életében nem látott tigrist, de egyből tudta, hogy a macskákhoz köze van.
- Igazad van. Ő is nyávog, de ő egy tigris. Megnézzük közelebbről? - fogtam meg a kezét. Oda sétáltunk és az üvegnek nyomta a kezét. A tigris nem látott minket, így nem is zavarta a kíváncsi kislány. A sétánk közben igyekeztünk Sophieval minden állatot megmutatni, megnevezni. Nagyon érdekelték az élet különböző teremtményei.
- Gyertek együnk itt valamit! - mondtam és leültünk az egyik kis büfé padjára.
- Én megveszem az ennivalót. Mit szeretnétek? - ajánlotta So.
- A kisasszonynak egy hot dogot. Nekem pedig egy hamburgert. - adtam oda neki az árát. Majd elment és kikérte a kaját. Már majdnem megettük az egészet, amikor ismét csörgött a telefonom. Előhalásztam a táskámból. Láttam rajta Cris nevét, ezért kinyomtam és az asztalra helyeztem a készüléket.
- Fel sem veszed neki? - kérdezte Soph.
- Minek? Nem akarok vele beszélni. - jelentettem ki.
- De ezt viszont muszáj lenne. El kell simítanotok ezt az ügyet. Régen a legjobb barátok voltatok. - érvelt ellenem barátnőm.
- Elmondta a véleményét. - néztem a szemébe.
- Hiszen részeg volt! - védte meg a pasit.
- Részeg, nem részeg, kit érdekel? Tudom, hogy igaz. A részeg ember nem hülyeségeket beszél, hanem megmondja a teljes igazságot. Ő ezt gondolja. Miért kéne még erről beszélnünk? - húztam fel magam egy kicsit.
- Ki volt az anya? Ki bántott? Megverhetem? - kérdezte Jenny. Sophieval egyszerre tört ki belőlünk a nevetés.
- Senkit sem kell megverni. Rossz dolog a verekedés. - okítottam lányomat.
- Akkor téged miért bánthatnak? - kezdte újra a kérdés özönt.
- Nem vertek meg Jenna. Csak olyat mondtak nekem, ami nem tetszett. Ezért most nem szeretnék vele beszélgetni. - néztem közben Sora, hogy vegye a lapot, ez neki is szól.
- Most? Akkor később még beszélhetsz vele! - örült meg hirtelen az elrontott mondatom miatt.
- Én nem… - kezdtem, de közbe vágott.
- Á-á! Már nincs vissza út! Kimondtad! - állított le. Lehajtottam a fejem, mert igaza volt. Nem tudom visszaszívni a mondatom. A nap további részében otthon tévéztünk, mert a lányom már igencsak álmos volt. Már vagy a harmadik filmet kezdtük el, amikor megszólalt a csengő.
- Nézd csak! Már láttam, majd én is onnan nézem tovább. - szóltam közbe, amikor le akarta állítani Soph a videót. Az ajtóhoz ballagtam és kitártam szélesre. Nagyon meglepődtem.