Sziasztok! Ez már a sokadik történet amibe bele kezdek, de a többihez most éppen nincs ihletem. Tőlem teljesen szokatlan, hogy Cristiano Ronaldoról vagy, hogy Sebastian Vettelről írok. Ez az első amiben ők szerepelnek. Még most sem Cris kinézete jön be, hanem olvastam több történetet, amiben a viselkedése tetszett meg és ez ihletet. Ez által a történet lényege eléggé hasonlít a másikakra. Ezért nagy bocsánatért esedezem mind a blogok írójától, mind az olvasóktól. Igyekszem nem túlságosan ahhoz viszonyulni, de be kell vallanom, hogy nagyon megragadtak a történetei. Eme két történet a Két világ között és a Csillogó árnyék. Azt is tudom, hogy nem várhatom el, hogy az első rész után sokan olvassák és kommentálják a történetet, de néhány kedves szónak mindenki örül. Azt is tudom, hogy az első részből még nem fogja senki sem tudni, hogy végül a történet milyen lesz, de igyekszem hozni a következő részt hamarosan. Addig is jó olvasást és sok ölelés meg puszi! Üdvözlettel:Pawlove, vagy Lizee76
Minden egy nyári estén kezdődött. Jó kedvűen mentem haza a város nézésből. Nem ismertem még annyira a környéket, mert csak akkor költöztem oda. Nem féltem a sötétségtől, mert imádtam találgatni, hogy milyen állat neszelhet. Szomorúan kellett rájönnöm, hogy a városban nem fogom állatok zaját hallani. Kivéve talán egy-egy kóbor ebet, vagy ételt kunyeráló macskát. Nem törődtem az autók által keltett zajokkal és a lámpák villódzó fényével. Mentem bátran, akár egy amazon az erdő rejtekében. Lassan a lámpák fénye halványult, ahogy a központból haladtam a külváros felé. Már én sem éreztem magam olyan nagy biztonságban. Különös, de egy árnyékot véltem felfedezni a hátam mögött. Szapora lélegzettel fordultam hátra, de senki és semmi sem volt ott. Kezdtem paranoiásnak érezni magam. Vidéken nem rettegtem ennyire, pedig ott sokszor csak a hold világított. Onnan legalább tisztán láttam a holdat. Emeltem tekintetem az ég felé, ahol a kipufogó gáz szürke ködöt vont a ragyogó hold elé. Egy óriási csattanást hallottam jobbról. Ijedtemben majdnem felsikítottam. A hátamon végig futott a hideg. Tarkómon a kis pihék égnek álltak. Minden porcikám azt súgta, hogy menekülnöm kell. Bármennyire is meg voltam rettenve a lábaim nem mozogtak. Csak álltam ott ledermedve, amíg egy fekete alak rajzolódott ki a homályból. A csukja a fején teljesen eltakarta az arcát. Lassan hátrálni kezdtem, de egy falba ütköztem. Tenyereimet az érdes épület vakolatának nyomtam. Igyekeztem láthatatlanná válni, de legbelül éreztem, hogy semmi esélyem a menekülésre. Egyre közelebb jött hozzám. A félelem kényszerített, hogy becsukjam a szemem. Még így is éreztem a rettenetes alkohol szagot. Egyik kezével megfogta a kezem. Azonnal ki akartam rántani, de jóval erősebb volt nálam. Másik kezét a hajamba túrta és fejemet hátra feszítette. Ajkait erőszakosan az enyémekre nyomta. Minden erőmmel kapálóztam és igyekeztem kijutni a markából. Sikertelen volt az egész. Segítségért akartam kiáltani, de kezemet elengedve befogta a számat. Testével nekem feszült és a falhoz szorított. Öklöm beleütöttem a mellkasába, de csak tömör izommal találkozott. Támadóm szép lassan lefejtette rólam a nadrágom, majd a bugyim. Néha egy-egy mozdulatából sütött, hogy részeg, de nem volt kiütve. Sietősen gombolta ki a saját nadrágját is. Sikítottam volna, de már a félelem megbénított.
Mikor már kielégült ott hagyott engem. Szemeimből záporoztak a könnyek, amik akkor kezdtek el folyni, amikor erőszakosan közösült velem. A hideg fal mentén lecsúsztam a földre. Zokogva vártam. Csak azt nem tudtam, hogy mire. Talán arra, hogy a megalázottság elmúljon, de az egyre jobban égette bele magát a szívembe.
- Kis lány? Jól vagy? Mi történt? - kérdezte egy arra járó ember. Nem tudtam a szemem sem rá emelni. Azt kívántam bárcsak meghaltam volna. - Hívjak orvost? Hol laksz? - próbálkozott tovább, de én meg sem szólaltam. Rövidesen egy mentő szirénáját hallottam meg. A férfi elmondta, hogy így talált meg és a mentősök vizsgálódni kezdtek. Amikor rájöttek, hogy mi történt a rendőrséget hívták. Nekem beadtak valami szert.
A korházban tértem magamhoz. Egy kedves nővér jött oda hozzám és mindent elmagyarázott. Kicsit sem lepődött meg, hogy a könnyeim ismét folyni kezdtek. Hamarosan a szüleim is megérkeztek. Nem tudták mi tévők legyenek. Autóval vittek haza és egész éjjel velem voltak.
A napok csak teltek és én egyre jobban magamba fordultam. Egyre jobban dühített, hogy anyám papol nekem. Később kiderült, hogy más nyomot is hagyott bennem. Apám minden áron el akarta vetetni a gyermekem, de nem engedtem. Nem volt joga már parancsolni nekem.
- Akkor neveld egyedül, ha az neked jó! - vágta hozzám és eltűnt. Rá kellett jönnöm, hogy a gyermekem miatt nem hagyhatom el magam. Újra munkába álltam. Titkár nőként végeztem egy óriási cégnél, de nem bántam. Így nem kellett megerőltetnem magam terhesen. A főnököm rendes volt és megértette, hogy mi van velem. Nem várt többet, mint amit képes voltam teljesíteni.
- Ha majd megszülöd is fent tartom a munka helyed. Csak siess vissza! - nézett rám kedvesen egyik nap.
- Nagyon köszönöm. - válaszoltam. Már közelgett az idő, de addig nem hagytam ott a helyet, amíg nem volt muszáj. Kellett a pénz, hogy a gyermekemnek jó élete legyen.
Csodálatos kis lányom született. Az első pár hónapban otthon voltam vele, majd bölcsödébe került. Én pedig visszatértem dolgozni. A híres lapnál dolgoztam újra.
- Jó látni magát! Hogy van? Most még kicsit lazábban veszem a dolgot. - jegyezte meg Max, a főnököm kedvesen.
- Magát is jó látni. Jól vagyok. Csak még kicsit fáradt. Mindent nagyon köszönök. - néztem hálásan halovány kék szemeibe.
- Nincs mit megköszönni. Ez csak természetes. - mosolygott és bement az irodájába.
Azonban egyszer a híres focistáról Cristiano Ronaldoról hatalmas pletyka jelent meg az újságban. Én magam sem hittem el, pedig nem nagyon ismertem. A férfi bejött az újsághoz, hogy patáliát csapjon.
- Itt van a főnöke? Bemegyek hozzá. Jelentsen be! - nézett rám összehúzott szemöldökkel.
- Nincs itt. Próbálja meg később. Vagy napokkal előbb jelentkezzen be. - válaszoltam, hiszen nem is tudtam, hogy ő kicsoda.
- Nekem ne mondja meg, hogy mit tegyek! Most azonnal beszélni akarok a főnökével. - dühödött be pillanatok alatt.
- Mint mondtam nincs itt. És ne velem veszekedjen. Van jobb dolgom is annál. - néztem bosszúsan a szemébe.
- Tudja maga, hogy én ki vagyok? Jogom van itt veszekedni. Olyanokat állítanak rólam, ami egyáltalán nem igaz. - köpte a szavakat. Ebben a pillanatban megjelent Max.
- Kérem hagyja békén a titkárnőmet és velem veszekedjen. - mondta és jelezte neki, hogy menjen be az irodába. A dolgot elintézték egy az újságban megjelent bocsánat kéréssel. Cristiano meg eltűnt.
Óriási tömeg volt oda bent. A füstöt már szinte vágni lehetett. Az alkohol és az izzadság szag keveréke fojtó volt. Hányinger kerülgetett volna, ha már nem lettem volna teljesen részeg. Mögöttem egy srác dörgölőzött a hátamnak. Élveztem az egészet. Kezeit automatikusan a derekamra tette és vékony toppom alját óvatosan feljebb tűrte, hogy bőrömhöz érhessen. Egyik kezét lejjebb engedte és combomat kezdte simogatni. Lenge szoknyám a térdemig sem ért és a fiú keze egyre feljebb csúszott alatta. A pia mozgatott bennem mindent. Nem álltam ellen. Ajkait a nyakamra tapasztotta és szenvedélyesen csókolgatott. Még emlékszem mikor újabb tequilát hoztak a barátaim. Szét osztották a poharakat és éreztem ahogy végig folyva a torkomon a gyomromba ért a mámorító ital. A sráccal újra táncra perdültünk.
Egy szoba szürke falait láttam meg először. Felültem az ágyon, de a fejembe azonnal éles fájdalom hasított. Már ismerős volt számomra a jelenség, ez a másnaposság. Mellettem egy fiú feküdt. Mindketten teljesen meztelenek voltunk. Nem volt kérdéses, hogy mi történt az éjjel. Cuccaimat gyorsan fel kapkodtam és távoztam a helységből. Nem tudtam pontosan hol lehetek, de találtam egy utca táblát. Előkotortam a telefonom.
- Vedd fel! Kérlek, vedd fel! - duruzsoltam a süket telefonnak.
- Muszáj ilyen korán? - kapcsolódott a vonalba Cris.
- Légy szíves gyere el értem! - kérleltem a fiút.
- Rendben. - adta meg magát. Miután letettem a telefont leültem a kerítés szélére. Jó húsz perc múlva megjelent Cristiano Ronaldo. Beszálltam a már jól ismert autóba.
- Már megint nem tudtad hol a határ? - húzta fel a szemöldökét. Már régen felhagyott azzal, hogy kioktasson. Úgy sem ért el vele semmit. Cris már évek óta a legjobb barátom. Eleinte megpróbált segíteni, hogy ne legyek ilyen, de sajnos a célját nem érte el. Nagyon makacs tudok lenni és nem szeretem, ha beleszólnak a dolgaimba. Természetesen választ nem kapott a kérdésére.
- Ideje lenne felhagyni ezzel az élettel. Teljesen tönkre teszed magad. - korholt még egy kicsit. Olyan volt már számomra, mintha a bátyám lenne. Autójával megállt a házam előtt.
- Ne szólj bele az életembe!! A sajátoddal törődj! - vágtam hozzá és eltűntem a lakásom ajtajában. Még hallottam, ahogy elhajt, majd a hálószobámba vettem az irányt. A fehér falak most is monotonon mondtak ellen az élet formámnak. Tiszták voltak, akár a hó. De én teljesen más eset voltam. Emlékek törtek elő.
Egy buliban voltam. Nem voltam még részeg, amikor megláttam egy ismerős arcot a pultnál. Azonnal elfordultam. Később oda jött hozzám.
- Sajnálom a múltkorit, de nagyon ideges voltam. - mondta nyugodtan.
- Nincs jobb dolgod, mint velem foglalkozni? Menj szépen a barátaidhoz. - küldtem el morcosan. Nem puhatolózott tovább. Az ismerőseim egyre több italt hoztak és kezdtem érezni, hogy elvesztem a kontrolt. Mióta megerőszakoltak inkább leiszom magam és így oda adom magam valakinek, csak ne kelljen megint átélnem ugyan azt. Most sem volt másképp. Már nem is vettem észre, ha éppen partnert cseréltem. A következő pohártól azonban kiesett minden.
Mikor felébredtem egy idegen ágyban voltam egyedül. A tegnapi ruhámban. Nem értettem az egészet. Ahogy felültem a másnaposság úrrá lett rajtam. Felkaptam a táskám és elindultam kifelé. Ám mielőtt leléphettem volna az egyik szobából egy férfi lépett ki. Szemeim hatalmasra nyíltak, amikor megláttam Cristianot.
- Miért vagyok nálad? És mi történt? - kérdeztem értetlenül. Elmosolyodott.
- Nem csináltunk semmit, ha erre akartál kilyukadni. Nagyon részeg voltál este, de nem mondtad meg, hogy hol laksz. Így hozzám hoztalak. Bár ajánlgattál dolgokat. Így utólag belegondolva lehet, hogy bele kellett volna mennem. - vágott elgondolkodó fejet.
- Ezt nem hiszem el! Mondtam, hogy hagyj békén! - vágtam hozzá, mire ő meglepődött.
- Jobb lett volna, ha hagyom, hogy részegen lefeküdj valakivel? - kérdezte kíváncsian.
- Jobb! - vágtam rá és eltűntem.
Akkor lettünk jóban. Elérte, hogy elfelejtsem, mikor ordított velem. Azóta a legjobb barátok vagyunk. Neki is van egy fia, akit szintén Crisnek hívnak. Így utólag belegondolva talán kicsit túl reagáltam a mai ügyet. Sopánkodtam magamban. Az ágyba vetettem magam és elaludtam. Este felé keltem fel a telefonom csörgésére.
- Mondd! - emeltem kómásan a fülemhez a telefont.
- Vihetem vissza a lányodat vagy mondjak még le pár randit? - kérdezte egyből Cris.
- Igazán sajnálom, hogy miattam nem találkozhatsz a kurváiddal. - vetettem oda neki.
- Akkor viszem és ne beszélj így róluk. Nem kurvák! - húzta fel magát.
- Igazad van. Minden este egy másik lánnyal vagy, akik bármit megtennének, csak hogy egy gazdag és híres emberrel fekhessenek össze. Szép kilátások. Hogy is hívják ezeket a lányokat? Gruppi? Sokkal jobb. - szaladt meg a szám.
- A gruppi csak a rajongókra érvényes. - okított ki. Utálom, ha kioktat.
- Nekem ne dumálj! Fogadok, hogy mind azt mondja, hogy mennyire oda vannak érted. - kezdtem én is bedühödni.
- Én szívjak azért, mert neked éppen bulizni és dugni van kedved? - most nagyot lőtt. Ez nagyon fájt. Mérgemben kinyomtam a készüléket és összeszedtem magam. Nagyon szerettem a lányomat és nem hagyhattam egyedül. Általában Sophie, a legjobb barátnőm vigyázná, de most nem ért rá. Ezért kikönyörögtem Cristől.
